Bedlington terrier

Súly:8-10kg

Marmagasság:38-41cm

Szőr méret:fél hosszú göndör

Cél szerű tartás:lakásban és kertben is

Fajtaleírás

     Kecses, izmos kutya. Feje körte formájú, keskeny. Az állkapocs hosszú és elôre keskenyedô, a homlok és az orr között az átmenet sima. A kékes árnyalatú és cserszínû példányok orrtükre fekete, a májbarna és és a vörhenyes színû egyedeké barna. Szeme kicsi, élénk tekintetû, a kékes árnyalatú kutyáké sötétbarna, a májbarnáké és a vörhenyeseké világosabb. Füle mogyoró formájú, alacsonyan tûzött, lelógó. Szája egyenes vonalú, nyaka hosszú, elvékonyodó, toka nélkül. A mellsô lábak egyenesek, a mellkasnál nagyobb közöttük a távolság, mint a mancsnál. A törzs izmos, de hajlékony, a bordák mélyre ívelnek a szegycsontig. A hát ugyancsak ívelt, a has boltozatosan felhúzott. A hátsófertály izmos, vágtára termett, finom és kecses. A hátulsó láb hosszabbnak tûnik, mint a mellsô – ezt a látszatot az ívelt hát és a boltozatosan felhúzott has kelti. A mancs hosszúkás és jól párnázott. A farok vastag, fokozatosan vékonyodó, kecsesen ível, alacsonyan tûzött. A bunda sûrû és gézszerû, jól eláll a bôrfelülettôl, nem drótos, de göndörödik, különösen a fejen. Színe kékes, kékes és cserszínû, májbarna vagy vörhenyes. Marmagassága 40–42 cm, súlya 8–l0 kg. (Az Amerikai Kennel Klub például a kanoknál 41, a szukáknál 39 centimétert ír elô, a testtömeget pedig 9 és l2 kg között határozza meg.)

     A húsvéti bárányhoz némiképp valóban hasonlító Bedlington terrierek tulajdonosai bizonyára már régen hozzászoktak a legkülönbözôbb idétlen megjegyzésekhez. Például az olyan kérdésekhez, hogy tud-e a „bárányka” egyáltalán ugatni...

     A látszat gyakran csal. Ez a fajta még a terrierek között is kiválik különleges temperamentumával! A kényes, jámbor, elegáns megjelenés megtévesztô. A bedlington egyáltalán nem félénk, inkább kifejezetten harcias, rámenôs, bátor kutya. Igazi terrier! Viselkedését, természetének lényegét akkor érthetjük meg igazán, ha megvizsgáljuk kialakulásának történetét.

Vadászkutya,
vadorzó, viador

     A bedlington a terriercsalád egyik legrégebbi tagja. Valószínûleg az angliai Northhumberlandból származik, de ha ennél többet akarunk tudni, a dokumentált tények hiányában csak „intelligens találgatásokra és feltételezésekre” hagyatkozhatunk
     Az elsô bedlington, amelyre adatunk van, s amelyik, tegyük rögtön hozzá, még nem viselte fajtája nevét, Squire Trevelyan „Old Flynt” nevû kutyája volt, mely l782-ben született.
     A kutyatörténészek élete sokkal könnyebb, ha az l873 utáni idôszakkal foglalkoznak, mivel az ekkor megalakult Angol Kennel Klub azóta gondos adatgyûjtést és nyilvántartást végez. A klub elsô tenyészkönyve harminc bedlington terrier nevét tartalmazza. Ezeket a kutyákat akkoriban Rothbury terriereknek hívták, leginkább azért, mert a fajta egyik közismert példánya Rothburyben élt.
     Ki gondolná ma már, hogy a bedlingtonok valaha kiváló vadászkutyák voltak? Eredetileg dúvadírtásra, patkány- és kígyófogásra, szárnyas vadak vadászatára használták ôket. S miközben feladatkörük változott – a föld alatt folytatott rágcsálóvadászat helyett a felszíni nyúlfogás lett a fô profiljuk –, megváltozott felépítésük, átalakultak körvonalaik. A rövid lábak helyébe hosszúak kerültek, a robusztus, erôs felépítés elegáns, áramvonalas alkatnak adta át a helyét. Ebben az átalakulásban egyébként a whippetnek is volt némi szerepe...
     Milyen fajták vehettek még részt a bedlington megszületésében? Feltehetôen a bull- és a dandie dinmont terrier, ám valószínûleg agarak vére is csörgedez a fajta ereiben.
     A bedlington nem csak vadászatra volt alkalmas. Az angliai Bedlington bányavárosban a bányászok megbízható kisérôje, jelzô- és ôrzôkutyája volt, sôt – és ezt már végképp nehéz elképzeli errôl a „barikáról” – kutyaviadalokban is megállta a helyét!
     A terrier bátor vadászösztönének és kitartásának az ötvözése a kutyaversenyek sztárfutója ügyességével mellesleg olyan kutyát eredményezett, mely minden vadorzó álma. Mind a mai napig akadnak Angliában olyan emberek, akik a bedlingtont „cigánykutyának” hívják...

Föld alól fotelbe!

     A századforduló táján a fajta szerepkört váltott. A kifinomult kutyabarátok elegáns társa lett a szalonokban. Dolgos ôseit meghazudtolva finom modorra tett szert, s megszerette a luxust.
     Közben a trimmelés, nyírás mûvelete hatalmasat fejlôdött, s ami korábban a felesleges szôrzet gyors és elnagyolt módon történô eltávolítása volt, idôvel valóságos mûvészeti ágazattá nôtte ki magát: a kutya eleve sajátos sziluettjének leleményes továbbalakításává és kiemelésévé. A fej egyre inkább kezdett körtére hasonlítani, a szegy mélyebb lett, A hátsófertály erôteljesebb és lendületesebben ívelt. A bundát ollóval nyírják. Idô és türelem kell hozzá, de kevesebb hozzáértést és ügyességet követel, mint a legtöbb terrier preparálása.
     A modern bedlington mozgása könnyed és ruganyos, s ha lassabban mozog, bizony már-már affektáltnak tûnik. De mikor vágtázik, izmos testének minden porcikája mozgásba lendül, gerince szinte zsebkés pengéjeként csapódik önmaga alá, s a hátulsó lábak elôbbre nyúlnak ki, mint a mellsôk, ugyanúgy, mint az agaraknál.
     Nos, a fajta múltjának ismeretében a bedlington terrierek gazdáinak egyáltalán nem kell félniük attól, hogy kiképzésre vigyék kutyáikat. A bedlington kifejezetten jól fogja magát érezni az iskolán, lelkesen és harcias vesz részt az ôrzô-védô gyakorlatokban, a kiképzés edzi izmait, levezeti felesleges energiáit, játékkedvét. Mert igaz ugyan, hogy ma már ô is lakáskutya, kedvenc, de miután sikerült megôriznie ôsei temperamentumát, testileg-lelkileg hasznára válik, ha nem úgy bánunk vele, mint holmi báránykával, hanem úgy, mint egy igazi, jóféle terrierrel!